Az igazi férfi játszik... Lassan közelit ,csak úgy megérint... Mögénk lép, nyakon csókol, a tenyere a tenyerünkben szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet... Tudja,hogy idő kell a vágyhoz... Megvárja szépen, míg megszűnik körülöttünk a világ és csak őt látjuk, már csak azt akarjuk. Nem eltűrjük, hanem befogadjuk... Az igazi ölelés visszafogott... Úgy kúszik végig a testen,mint a napfény... Lassan és puhán, időt hagyva a vágynak... Nem kell hozzá más, csak egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki hagyja, hogy szeressék..
szombat, január 28, 2012
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése